Szeged megyeszékhely

Adatok

Régió: Dél-Alföld
Megye: Csongrád megye
Kistérség: Szegedi kistérség
Lakosság: 164883 fő
Terület: 280.84 km²
Népsűrűség: 587,11 fő/km²
Rang: megyeszékhely
Körzet hívó: 62

Fekvése

Szeged Magyarország déli határához közel fekszik az Alföldön, a Tisza és a Maros folyók találkozásánál. Távolsága Budapesttől kb. 171 km az M5 jelű autópályán. Szegedtől észak felé található a Fehér-tó. Az ország legmélyebben fekvő városa. Szeged déli részén, Gyálaréten, a szerb határ közelében található az ország legmélyebben fekvő pontja, 75,8 méter tengerszint feletti magasságon[1].

Demográfiai adatok

A 2001-es népszámlálás adatai szerint a város népessége 163699 fő, ebből 93,5% magyar, 0,7% cigány, 0,6% német, 0,5% szerb, 0,2% román, 0,2% szlovák, 0,1% horvát, 5,9% egyéb. A városban 70845 lakás van.

Szeged város népességszámának alakulása 1900-tól napjainkig...

1900 - 68 099
1910 - 79 058
1920 - 83 868
1930 - 90 409
1940 - 92 019
1950 - 86 640
1960 - 98 942
1970 - 151 481
1980 - 170 794
1989 - 189 484 ( népességi rekord )
1990 - 169 930
2000 - 158 158

Története

Szeged és a Tisza

Szeged a Tisza és a Maros folyók összefolyásánál, a Tisza jobb partján, a tiszai ártérből kiemelkedő szigeteken létesült. Az itt élő lakosság fokozatosan betömte a szigetek közötti mélyedéseket, mocsarakat, így a városterület 18.-19. század folyamán egységessé vált. A mai Szeged magva tulajdonképpen három sziget: Alszeged; Felszeged és a Vár a Palánkkal. Ezek a mai Alsóváros, Felsőváros és a Belváros.

A kezdetektől 1686-ig

Szeged és környéke az újkőkor (Kr.e 5000) óta lakott. Traianus római császár i. sz. 106-ban foglalta el Daciat, ahonnan főleg sót és aranyat szállítottak. A rómaiak hamarosan összeköttetést létesítettek Dacia és Pannónia között. A két tartomány közötti útnak fontos állomáshelye volt Partiscum, azaz a mai Szeged. Elképzelhető, hogy Attila fő szálláshelye valahol ezen a vidéken volt.

A magyarság letelepedését elősegítette a táj változatos – legeltetésre, vízi életre, hajóközlekedésre egyaránt alkalmas – összetétele. Először egy 1183-ban kelt oklevélben említik Szegedet (Ciggedin) a marosi sóhajózással kapcsolatban. Már I. (Szent) István király felismerte a marosi sóhajózás jelentőségét, ami e torkolati vidéknek megerősítését és ezzel virágzó településsé fejlődését tette lehetővé. Az Erdélyből a Maroson leúsztatott só elosztására legalkalmasabb hely Szeged lehetett, ahol fontos vízi- és szárazföldi utak találkoztak. Szeged a sószállító hajók kikötője és országos sólerakóhely volt. A város lakossága a földművelés térhódítása ellenére állattenyésztő maradt.

Az 500 éves ferences templom és kolostor, Szeged egyik legrégibb épülete

A tatárjárás idején a város lakói a közeli mocsarakba menekültek, majd a veszély elmúltával visszatértek és újra felépítették lerombolt városukat. IV. Béla király 1246-ban Szegedet városi rangra emelte. Ekkor kapta meg Szeged Buda és Székesfehérvár kiváltságait. A szegedi királyi kővár 1260 és 1280 között épült fel, mely a sószállító utat védte. Nagy Lajos uralkodása idején Szeged Dél-Magyarország legjelentősebb városává fejlődött, és a török veszély közeledtével stratégiai jelentősége is nőtt. Luxemburgi Zsigmond fallal vette körül a várost. 1498-ban Szeged szabad királyi városi rangot kapott.

1522-ben Szegednek 7000 lakosa volt.

1525-ben és 1526-ban a török sereg átvonult a városon, kifosztotta, majd 1542/43 telén elfoglalta. A török hódoltság idején a szegedi nép jelentősen szétszóródott. A gazdag és művelt patrícius családok Debrecenbe, Kassára, Nagyszombatba menekültek. Ezzel egyidejűleg megindul a török, délszláv, raguzai latin népelemek bevándorlása Szegedre, akik már a hódoltság idején elkezdtek a szegedi magyarságba olvadni. Az el nem menekült lakosság, vagyis Szeged népének jelentős része leginkább Alsóvároson, a ferences Havas Boldogasszony templom körül húzódott meg, és halászattal, illetve állattartással foglalkozott. Szeged török kincstári várossá, vagyis hász-birtokká lett. Ez azt jelentette, hogy a haradzs – magyarosan harács nevezetű – vallási jogon alapuló földadót egyenesen a török kincstárnak szolgáltatta be, vagyis közvetlenül a szultánnak adózott. Szeged nem vált szpáhi hűbérré, mint sok más település. Ez a viszonylagos jogbiztonság magyarázza, hogy számos környékbeli falu lakossága Szegedre költözött.

1686-tól az 1879-ig

A város 1686. őszén szabadult fel a török uralom alól. Ekkor 2000 lakosa volt.

I. Lipót király az udvari kamarának a magyarországi és erdélyi só kihasználása és szállítása ügyében 1698. évi december 12-én kelt emlékiratát jóváhagyván, még ugyanazon év végén az első – 11,510 drb kősóból álló – szállítmány Szegedre megérkezett. Khaich Lajos kamarai tisztviselő 3 frtért árulta mázsáját, melyen túl még 6 dr. mázsapénzt szedhetett. 1700. április 19-én Lipót király a szegedi sóhivatalhoz mázsa-tisztnek Müller József bécsi udvari kamarai írnokot nevezte ki, mely időtől a sószállítás és árulás nagyobb arányokat öltött. A sópajták számára egyre nagyobb területre volt igény, ezért a sóhivatal a város telkeit egyszerűen elfoglalta. Emiatt város és a kincstár közt több összeütközés történt, s a kincstár által elfoglalt területekért a város soha sem kapott kárpótlást.

A szegedi városháza; az 1879-es árvizet túlélt kevés épület egyike

1715-ben visszakapta szabad királyi városi rangját. 1719. május 21-én megkapta szabadalomlevelét és a jelenleg is használt címerét III. Károlytól. Ezt a napot a város polgárai Szeged Napja-ként ünneplik minden évben. A császár egyúttal egy 1723-as rendeletében Szegedet jelölte ki a Csanádi Egyházmegye székhelyéül, de ettől a rangjától tíz éven belül megfosztották.

Az elkövetkezendő évek során Szeged sokat fejlődött. 1719-ben piarista szerzetesek érkeztek a városba, gimnáziumot alapítottak, tudományos előadásokat tartottak és színdarabokat adtak elő. Ezek az évek azonban nemcsak fejlődést és felvilágosodást hoztak. 1728 és 1744 között több boszorkányper is zajlott a városban.

A szegediek fontos szerepet játszottak az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban. 1849-ben Szeged volt a forradalmi kormány utolsó székhelye, Kossuth itt mondta el utolsó nyilvános beszédét 1849. július 12-én, s Bălcescuval itt, a klauzál téri Kárász-házban 1849. július 14-én írta alá a magyar–román békülési tervet. Bár a Habsburg-ház megbüntette a várost, Szeged újra virágzásnak indult. 1854-ben elérte a vasútvonal, 1860-ban pedig ismét visszakapta szabad királyi városi rangját. 1869-ben megnyílt Pick Márk boltja, a mai híres Pick Szalámigyár elődje.

1879-től 1944-ig Az árvízi emlékmű A Dóm, előterében a Dömötör-toronnyal

Az 1879. évi árvízkatasztrófa Szeged történetének kiemelkedő eseménye. A március 12-ére virradó éjjelen a Tisza a petresi gátat átszakítva elöntötte a várost, ami gyakorlatilag a teljesen elpusztult: az 5723 házból csak 265 maradt épen, és 165-en az életüket veszítették. A város 70 ezer fős lakosságának nagy részét más településekre költöztették, csak mintegy 10 ezer szegedi maradt a városban. Ferenc József látogatásakor azt ígérte, hogy Szeged szebb lesz, mint volt. A császár megtartotta ígéretét: az elkövetkezendő pár éven a romok helyén új, modern város épült. Miután a víz lassan levonult, a várost töltéssel vették körül. Ekkor alakult ki a város körutas szerkezete. Több európai nagyváros (Bécs, Berlin, Brüsszel, London, Párizs, Róma) segített a város újjáépítésben ezért a nagykörút egy-egy szakaszát ezekről a városokról nevezték el. Az újjáépítés során bontották el a Szegedi vár nagy részét is. Az árvíz előtti épületek közül az alsóvárosi ferences templom és kolostor, a Dömötör-torony, valamint a városháza maradt fenn.

A város 1880. június 5-én egyesült a Tisza túlpartján fekvő Újszegeddel, amellyel 1883 óta híd is összeköti.

A ma csillagbörtönként közismert Szegedi Királyi Kerületi Börtönt 1885. január 1-jén adták át rendeltetésének.

1918 és 1920 között Szeged az ország többi részével ellentétben francia megszállás alatt állt, itt volt az ellenforradalmi kormány székhelye is. Ezért a Tanácsköztársaság alatt ide menekült sok olyan katona, akik nem akartak a Vörös Hadseregben szolgálni. Rájuk támaszkodva indult el 1919 nyarán Horthy Miklós a Dunántúlra.

Az első világháború és a trianoni békeszerződés után Szeged közel került a román és a szerb határhoz, veszítve vonzáskörzetéből és így némileg jelentőségéből is, de ahogy átvette az elveszített városok szerepét, újra egyre jelentősebb lett. 1921-ben Szegedre költözött a kolozsvári egyetem, majd 1923-ban a Csanádi egyházmegye székhelye lett.

A második világháború sok szenvedést hozott. A szövetséges légierő 1944 június 2-án kezdte meg az Operation Frantic fedőnevű légi hadműveletet, amelynek részeként 38 repülőgép a rendező pályaudvart támadta. A bombaszőnyeg azonban kissé elcsúszott, így a környező házakban keletkezett a legtöbb kár[2]. A háború alatt a város hozzávetőleg 6000 lakója meghalt, a zsidó polgárokat gettókba zárták, majd haláltáborokba vitték. A tényleges harc a városért október 8-9-én kezdődött,az itt védekező Matoltsy-harccsoport az algyői hídfőnél találkozott előszőr a támadó Vörös Hadsereg erőivel. 1944. október 9-én a visszavonuló német erők felrobbantották a közúti és – az azóta sem újraépült – vasúti hidat is. A szovjet hadsereg október 11-én foglalta el a várost. Moszkvában este 224 ágyúból 20 díszlövéssel ünnepelték Szeged elfoglalását.[forrás?]

1944 után

1950-ben a hatalmas kiterjedésű szegedi határból a tanyaközpontok körül kilenc új községet alakítottak. Ezek elmúlt fél évszázados fejlődését jól jellemzi, hogy egyikük, Mórahalom, 1989-ben városi címet is kapott. A többi nyolc község név szerint: Ásotthalom, Balástya, Csengele, Domaszék, Röszke, Ruzsa, Szatymaz és Zákányszék.

A szocialista időkben Szeged könnyűipari és élelmiszeripari központ lett. 1965-ben a város közelében kőolajat találtak.

1962-ben Szeged lett Csongrád megye székhelye. Teljesen új városrészek épültek

1970-ben a Tisza a 1879-es árvizet meghaladó vízszinttel áradt. A város megmenekült.

1973-ban Szegedhez csatoltak öt, a várossal szorosan együttélő községet, ezek Algyő, Gyálarét, Kiskundorozsma, Szőreg és Tápé. Algyő 1997-ben ismét önálló községgé alakult.

Az 1990-es években a szocializmus során létrehozott gyárak sorra tönkrementek.

Szegedet 2005 decemberében elérte az M5-ös autópálya.

2006-ban a Tisza több, mint 10 méterrel áradt.

Napjainkban Szeged a régió legfontosabb városa, egyetemi város és a turisták körében is népszerű. Egyik legfőbb vonzereje a nyaranta megtartott Szegedi Szabadtéri Játékok, melyet 1931 óta rendeznek.

Városrészek

Alsóváros (Szeged)
Baktó
Béketelep (Szeged)
Belváros (Szeged)
Délikert ¹

Felsőváros
Gyálarét²
Klebelsberg-telep³
Kecskés István telep4
Kiskundorozsma5

Makkosház
Móraváros
Odessza lakótelep
Petőfitelep (Szeged)
Rókus

Szentmihálytelek
Szőreg6
Tarján
Tápé7
Újszeged

¹ 2005-től Gyálarét, Kecskés- és Klebelsberg-telep valamint Szentmihály közös városrésze
² 1973-ig önálló település
³ régi nevén Hattyas-telep
4 régi nevén Ságvári-telep
5 1973-ig önálló település, a 19. században mezőváros; lásd: külső hivatkozások
6 1973-ig önálló település, jelentős szerb kisebbséggel
7 1973-ig önálló település

Oktatás

Felsőoktatási intézmények A Szegedi Tudományegyetem központi épülete

A Szegedi Tudományegyetem (elődjei: József Attila Tudományegyetem, Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem, Juhász Gyula Tanárképző Főiskola, Szegedi Élelmiszeripari Főiskola) Magyarország egyik legnagyobb egyeteme. A sanghaji Jiao Tong Egyetem által készített (Academic Ranking of World Universities – 2005, A világ egyetemeinek tudományos rangsorolása) listán a Szegedi Tudományegyetem az ország legjobb minősítésű egyeteme: holtversenyben a 203–300. helyezést érte el, Európában a megosztott 80–123. helyet szerezte meg.
A Hittudományi Főiskola 1930-ban települt át Temesvárról. 1983-tól világi hallgatókat is képez, 1991 óta pedig fogadja a társintézmények hallgatóit is, és lehetőséget biztosít különböző tárgyakból (főleg társadalom- és neveléstudományi területén) való áthallgatásra.

Gimnáziumok

Deák Ferenc Gimnázium
Dugonics András Piarista Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégium
Eötvös József Gimnázium
Gábor Dénes Gimnázium, Műszaki Szakközépiskola és Kollégium
Karolina Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium, Alapfokú Művészetoktatási Intézmény és Diákotthon
Kossuth Zsuzsanna Gimnázium és Egészségügyi Szakképző Iskola
Radnóti Miklós Kísérleti Gimnázium és Általános Iskola
Ságvári Endre Gyakorló Gimnázium (SZTE)
Széchenyi István Gimnázium és Szakközépiskola
Tömörkény István Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola

Szakközépiskolák, szakképző iskolák

Csonka János Műszaki Szakközépiskola és Kollégium
Déri Miksa Ipari Szakközépiskola és Kollégium
Fodor József Élelmiszeripari Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium
Hansági Ferenc Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Szakiskola és Szakközépiskola
Kiss Ferenc Erdészeti Szakközépiskola
Kőrösy József Közgazdasági és Külkereskedelmi Szakközépiskola
Krúdy Gyula Kereskedelmi, Vendéglátóipari Szakközépiskola és Szakiskola
MIOK József Nádor Szakképző Iskola (felnőttképzési intézmény)
Móra Ferenc Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium
Szegedi Rendészeti Szakközépiskola
Tápai Antal Szakközép- és Szakiskola
Tisza Lajos Könnyűipari Szakközépiskola
Vasvári Pál Közgazdasági Szakközépiskola
Vedres István Építőipari Szakközépiskola
SZTE Vántus István Gyakorló Zeneművészeti Szakközépiskola

Gazdaság

szegedi paprika

Hazánk élelmiszeriparának egyik központja. A Szegeden és környékén fűszerpaprikát termesztenek és dolgoznak fel. Nemzetközi hírnévre tett szert a szalámigyártás a Pick Szalámigyárnál. Szegeden van a tejiparral foglalkozó Sole-Mizo Zrt. A környéken (Algyőn) kőolaj- és földgázkitermelés folyik. A rendszerváltás után a város gazdasági szerepe jelentősen visszaesett, sorra szűntek meg nagy múltú üzemei, így például a kábelgyár, a téglagyár, a textilgyár, a kendergyár és a konzervgyár.

Nevezetességek, látnivalók

Városközpont: Széchenyi tér és Dóm tér
Fogadalmi templom (neoromán, 1913–1930) és a Dömötör-torony
Püspöki palota (katolikus püspöki székhely)
Ferences templom (gótikus, 15. század vége) honlapja
Minorita templom (barokk, 18. század)
Szerb ortodox templom (1773-1778.)
Móra Ferenc Múzeum honlapja
Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtár honlapja
Szegedi Nemzeti Színház
Dorozsmai szélmalom (ipari műemlék)
Zsinagóga
Fekete ház múzeum
Virág cukrászda
Egyetemi Füvészkert honlapja
Szegedi Csillagvizsgáló honlapja
Szegedi Vadaspark honlapja

Galéria

Dóm tér a Szabadtéri Játékok színhelye

A Dóm légifotója

Dóm tér és a Pantheon

Zsinagóga

Szegedi Nemzeti Színház

Szeged, régi zsinagóga

Klebelsberg Kunó szobra

Reök-palota (Magyar Ede, 1907)

Széchenyi tér, az Áldáshozó és a Romboló Tisza (Pásztor János, 1930)

a Gróf-palota (Raichle J. Ferenc, 1913)

thumb|Móra Ferenc múzeum

Szegedi napsugaras ház

Az MTA Szegedi Biológiai Kutatóintézete

A szegedi Belvárosi híd

Szegedi vitorlásélet

Jeles szegedi napilapok

Szegedi Híradó
Szegedi Napló
Szegedi Új Nemzedék
Délmagyarország

Híres szegediek

Szegedhez kötődnek

Antos Kálmán (1902–1985) zeneszerző, egyházkarnagy, orgonista, zenepedagógus
Baka István (1948-1995) költő, író, műfordító, a Kincskereső című folyóirat szerkesztője
Budó Ágoston (1914–1969) fizikus
Glattfelder Gyula (1874–1943) csanádi püspök
József Attila (1905-1937) költö
Kalmár László (1905–1976) matematikus
Király Levente (1937) színművész
Magyar Ede (1877–1912) építész
Mihalik Kálmán (1896–1922) a „Székely himnusz” zeneszerzője
Mikszáth Kálmán újságíró évekig Szegeden. Több novellája témáját innen merítette.
Móra Ferenc (1879–1934) író
Radó Tibor (1895–1965) matematikus
Sík Sándor (1889–1963) író, tanár
Szent-Györgyi Albert (1893-1986) Nobel-díjas biokémikus
Tápai Antal (1902–1986) szobrászművész
Tömörkény István (1847-1904) magyar író, múzeum- és könyvtárigazgató
Vaszy Viktor (1903–1979) zeneszerző, karnagy

Szegeden születtek

Agárdy Gábor (1922–2006) kétszeres Jászai Mari-díjas színész, érdemes művész, a Nemzet Színésze
Ákos György (1891?–1967) magkereskedő
Álgyay Hubert Pál (1894–1945) mérnök, Duna- és Rajna-hidak tervezője
Annus Adrián (1975) olimpikon
Baghy Gyula (1891–1967) eszperantó nyelven alkotó író, költő
Balázs Béla (1884–1949) színész, rendező, filmesztéta
Bálint Sándor (1904–1980) néprajzkutató, „a legszögedibb szögedi”
Békeffi István (Békefi, Békeffy) (1891–1962) színműíró, kabarészerző, József Attila-díjas
Boldoczki Gábor (1976) trombitaművész [1]
Dávid Roland (1976) előadóművész, énekes

Csáky József (1888–1971) szobrász
Cserzy Mihály (1865–1925) író
Csíky László orvos és portré karikatúra szobrász (1942. június 18.-)
Csongor Győző (1915–1997) muzeológus, várostörténész
Csonka János (1852–1939) gépészmérnök, feltaláló
Dankó Pista (1858–1903) nótaszerző, zenész
Dinnyés József (1948) daltulajdonos
Dobsa Sándor (1934–2005) zenész, zeneszerző [2]
Dugonics András (1740–1818) az első magyar regény írója, a magyar matematikai nyelv megalkotója
Durkó Zsolt (1934–1997) Kossuth- és Erkel Ferenc-díjas zeneszerző
Endre Béla (1870–1928) festő
Fejes Tóth László (1915–2005) matematikus, az MTA tagja
Fodor Rajmund (1976) kétszeres olimpiai bajnok vízilabdázó
Gera Zoltán (1923) színész
Gönczy Lajos (1881–1914) olimpiai bronzérmes atléta, magasugró
Gregor Bernadett (1972) színésznő
Hevér Gábor (1969) színész [3]
Horvai István (1922–2004) rendező
Huszár Lajos (1948), zeneszerző [4]
Huszka Jenő (1875–1960) zeneszerző
Janikovszky Éva (1926–2003) író
Joachim Ferenc (1882–1964) festőművész
Joachim József (1897–1954) szobrász és festőművész
Jobba Gabi (1947–1983) színész
Juhász Gyula (1883–1937) költő
Kalmár Márton (1946) szobrász
Kass János (1927) grafikus
Kontraszty László (1906–1994) festő
Kopasz Márta (1911) grafikus
Kopasz Tamás (1958) festő
Kotányi János (1858–?) a fűszercég alapítója [5]
Körmendi János (1927-2008) színész [6]
Lőw Immánuel (1854–1944) főrabbi, orientalista
Magay Dániel (1932) olimpiai bajnok kardvívó, vegyészmérnök
Maróczy Géza (1870–1951) nemzetközi sakknagymester
Nagy László (1981.03.03.) FC Barcelona sztárja,világválogatott kézilabdázó
Nagy Natália (1970) színésznő
Nyilasy Sándor (1873–1934) festő [7]
Ördögh Szilveszter (1948) író
Paskai László (1927) esztergomi érsek
Pick Márk (1843–1892) szalámigyáros
Reizner János (1847-1904) könyvtárigazgató és múzeumalapító
Rózsa Sándor (1813–1868) főállású betyár [8]
Sándor Károly (Csikar) (1928) válogatott labdarúgó ([9])
Siskovics József báró és gróf hadszertármester honlapja
Sipos Anna (1908–1988) tizenegyszeres világbajnok asztaliteniszező
Számvald Gyula (1825–1912) amerikai altábornagy
Szegedi Kis István (1502 körül – 1572) református püspök, író
Temesi Ferenc (1949) író
Tokody Ilona (1953) operaénekes
Vedres István (1765–1830) mérnök
Wanié András (1911–1976) olimpiai bronzérmes, Európa-bajnok úszó, vízilabdázó, sportvezető
Zerkovitz Béla (1882–1948) zeneszerző
Zsigmond Vilmos (1930) operatőr

Szeged díszpolgárai

2004 – Agárdy Gábor színművész, A Nemzet Színésze
1995 – Boda Domokos (1921) Széchenyi-díjas gyermekgyógyász professzor [10] [11]
1990 – Buday György (1907–1990) fametszőművész, újságíró, tipográfus [12] [13]
2003 – Gregor József (1940-2006) operaénekes [14]
2000 – Gyulay Endre (1930) Szeged-Csanádi megyéspüspök
1993 – Ilia Mihály (1934) szerkesztő, kritikus, irodalomtörténész [15]
1994 – Kass János (1927) grafikusművész [16]
2007 – Király Levente (1937) színművész [17]
1997 – Kopasz Márta (1911) festő- és grafikusművész [18]
2001 – Kovács Gábor (1929) orvosprofesszor [19]
1998 – Kristó Gyula (1939–2004) történész,akadémikus [20] [21]
2005 – Lékó Péter (1979) [22] sakknagymester
2002 – Mészáros Rezső (1942) geográfus, rektor [23] [24] [25]
1992 – Péter László (1926) ny. egyetemi tanár, irodalomtörténész, várostörténész, nyelvész, folklorista [26] [27]
Simon Miklós (1916–2007) orvosprofesszor [28]
Sina Simon báró (1810–1876) [29]
1999 – Solymosi Frigyes (1931) akadémikus [30]
1990 – Straub F. Brunó (1914–1996) biokémikus [31]
? – gróf Széchenyi István, Szeged első díszpolgára
1991 – Szőkefalvi-Nagy Béla (1913–1998) matematikus [32] [33]
Teleki Pál gróf (1879–1941) [34]
Tisza Lajos gróf (1832–1898), az árvíz utáni újjáépítés királyi biztosa
1990 – Varga Mátyás (1910–2002) díszlettervező [35] [36]
2004 – Zsigmond Vilmos Oscar-díjas operatőr [37]

Testvérvárosai

Cambridge, Anglia (1987)
Darmstadt, Németország (1990)
Jeruzsálem, Izrael
Kotor, Montenegró (2001)
Larnaka, Ciprus (1994)
Liège, Belgium (2001)
Łódź, Lengyelország (1994)
Marosvásárhely, Románia (1997)
Nizza, Franciaország (1969)
Odesza, Ukrajna (1957)
Parma, Olaszország (1988)
Póla, Horvátország (2003)
Rahó, Ukrajna (1939 és 1997)
Rotterdam, Hollandia
Szabadka, Szerbia (1966 és 2004)
Temesvár, Románia (1988)
Toledo, Egyesült Államok, Ohio (1990)
Turku Finnország (1971)
Weinan, Kína
Sanghaj, Kína (2008)

Lásd még

Szeged tömegközlekedése

Irodalom

Apró Ferenc: Szegedi képeslapok - A képeslapok Szegedje, Grimm Könyvkiadó, Szeged, 2002, ISBN 9639087289
Veress D. Csaba: A szegedi vár, Zrínyi Kiadó, Budapest, 1986, ISBN 9633263417

Lábjegyzet

^ DM 2007.11.24.

^ Forrás: Földi Pál – Harcosok az égen, Anno Kiadó, 1999, ISBN 963 9199 311

Következő községek

További községek